Nem tagadhatjuk le az ajándékozás funkcióját és fontosságát, akár magánjellegű, akár diplomáciai vagy hivatalos kapcsolatokról van szó.

Diplomáciai esetekben az ajándéknak mindig kulturális, társadalmi jelentősége, jelképes értéke van. Tehát tulajdonképpen sosem egyetlen személy kapja, még akkor sem, ha az ajándékozásra készülve természetesen figyelembe vettük a megajándékozandó személy egyéniségét, igényeit.

Üzleti kapcsolatainkban magától értetődő, hogy tudjuk, kinek mennyire vagyunk lekötelezve és fordítva, hogy ehhez igazítsuk ajándékozási ügyeinket. Utólag nem illik ajándékot adni, így ha nem vagyunk biztosak egy esetlegesen viszonzandó ajándékkal kapcsolatban, jobb, ha úgyszólván tartalékba viszünk magunkkal egyet, hogy ne kerüljünk kellemetlen helyzetbe – és itt nemcsak önmagunkra, hanem cégünkre is gondolnunk kell.

Az utólagos ajándék egyetlen elfogadott formája a hálaajándék, az olyan esetekben például, ha valaki meggyógyít bennünket, vagy netán az életünket menti meg, akár azzal, hogy hirtelen elfoglaltságunk közbejöttével elvállalja, hogy helyettünk dolgozik. Ezek persze a legtöbb esetben csekély értékû figyelmességek, kifejezendő a köszönetünket.

A jó ajándék többfajta követelménynek is megfelel. Az alábbiakban néhány példát olvashatunk a hivatalos ajándékozás magyarországi gyakorlatáról: könyvek (fényképalbumok Magyarországról, városainkról, a látnivalókról, a múzeumokról, művészetekről), hanglemez (népzene, lemezek klasszikus hazai szerzőktől), művészi reprodukciók (jellegzetes magyar tájakról, híres magyar mûvészekről, gasztronómiai ínyencségekről), porcelán (herendi, Zsolnay), kerámia nevesebb gyárakból (hollóházi, kecskeméti), ital (tokaji vagy más márkás borok, jó minőségű pálinka).

A szóróajándékokat általában az üzleti tárgyalás kezdetekor rakják az asztalra, sajtótájékoztatón az újságírók közt osztják ki figyelmességként és reklám gyanánt.

A figyelmességi ajándék értéke csekély, szerepe „mindössze”, hogy emlékeztessen egy hivatalos kapcsolatnak is a kellemes vagy hasznos voltára, a közös munkára. Értéke csekély.

A lekötelező ajándéknak viszont már jelentős értéke vagy, mondhatni vagyoni gyarapodást eredményez, és ennek eredményeképpen a legtöbbször a lekötelezettség érzetét kelti a megajándékozott félben – tehát egyrészt könnyen a megvesztegetés egyik eszközévé válik, másrészt viszont akadnak olyan üzleti megállapodások, amelyeknek szinte feltételei a nagy értékű ajándékok. Ezeknek a lekötelező ajándékoknak az esetleges visszautasítása kényes pillanatokat okozhat, ez esetben csak a kellő mértékben párosult udvariasság és határozottság segíthet bennünket, ellenkező esetben később talán még nehezebb perceknek leszünk kitéve, emlékezzünk csak a halálraítélt athéni követ esetére. Ha semmi módon nincs lehetőség a visszautasításra, azonnal tájékoztassuk az ajándékról feletteseinket. A hivatalos ajándékozásnak ugyanis, ellentétben a privát körben történő ajándékozással, megvannak a maga nagyon is szigorú, a történelmi múltban gyökerező szabályai.

Az USA-ban 1906-ban iktatott törvény szerint például az elnök csak olyan ajándékot tarthatott meg, amelynek értéke nem haladta meg az ötven dollárt, ellenkező esetben az ajándék az Egyesült Államok tulajdonába került. Hetven évvel később, túl a Waltergate-botrányon, már kormányzati etikai törvény mondta ki azt is, hogy az elnöknek jelentenie kellett minden harmincöt dollárnál értékesebb ajándékot.

Ugyanebben az időben, Magyarországon minden üzletemberre kiterjedően kétezer forintban maximalizálták az elfogadható ajándékok értékét, nagyobb érték esetében külön engedélyt kellett kérni az ajándék elfogadásához. Továbbá azt is előírták, hogy ha az ajándék az elfogadható értéken belül van, akkor az ajándék az ajándékozott tulajdonába kerül, de ebben az esetben a viszonzás nem mehet a cég terhére – tehát minden elfogadott ajándékot saját pénztárcából kellett viszonozni.

Természetesen ezek az előírások mára már érvényüket vesztették, napjainkban az a gyakorlat érvényesül, mely szerint egy adott nemzetközi kapcsolatot irányító vezető egy, a vállalat érdekeinek megfelelően meghatározott éves keretet kap ajándékozás céljára. Belső rendelkezésekkel tisztázzák azt is, hogy milyen szinten milyen értékkategóriában adható, illetve elfogadható az ajándék. Az elfogadható ajándék értékét azonban több helyen országosan is meghatározzák. Ha külföldre postázunk ajándékot, előzőleg feltétlenül bizonyosodjunk meg az adott ország vámszabályairól, ennek elmulasztása sok esetben kellemetlenséggel, kiadással járhat, így felesleges bosszúságot okozunk a megajándékozott félnek.

Hivatalos látogatás során az ajándékozással kapcsolatban először is arra kell figyelnünk, hogy mindig az érkező fél ajándékoz. A fogadó fél csupán akkor viszonozza az ajándékot, ha az üzletinél szorosabb szálak kötik partneréhez, vagy ha a diplomáciai érdek feltétlenül megkívánja. Ezen kívül a rang is szerepet játszik, az esetek egy részében csak a magasabb tisztű delegációvezetők kapnak ajándékot, máskor a küldöttség valamennyi tagja, de az ajándék értéke mindenkor az ajándékozott tisztségével egyenes arányban áll.

Minthogy tulajdonképpen sosem lehet tudni partnereink szándékát az ajándékozással kapcsolatban, a magasabb szintű küldöttségek titkárai, protokollosai udvariasan puhatolózhatnak egymás szándékai felől. Ha viszont nyíltan rákérdeznek, milyen ajándékot szeretnénk, hárítsuk el a választ, ne feledjük, hogy ilyen esetben bármilyen ajándék könnyen lekötelező jellegűvé válik. Külön tartsuk szem előtt, hogy több országban (például az Amerikai Egyesült Államokban vagy Németországban) limitált az elfogadható ajándékok mértéke, tehát ha egy állami szervnek a törvényben megszabottaknál nagyobb értékű ajándékot adunk, azt partnerünk be kell szolgáltassa az államnak.

Persze minden esetben közrejátszanak egyedi szempontok is, figyelembe kell vennünk például az elõzményeket, nevezetesen, hogy partnerünk korábban milyen kaliberû ajándékot adott nekünk, gondolnunk kell a megfelelõ értékû viszonzásra.

Egyre inkább elterjedt gyakorlat már a nem hivatalos esetekben is, hogy a vacsorameghívásra készített csokrot egy órával az érkezésünk elõtt névjegyünkkel együtt a háziasszony nevére címezve kiküldjük, lehetõvé téve ezzel, hogy a meghívás idõpontjától már csak a vendégekkel kelljen foglalkoznia. Ilyen esetekben a fogadó félnek is kötelessége az említett névjeggyel együtt kitenni a csokrot a lakás egy jól látható helyére.

Ugyancsak elterjedt szokás az év végi ajándékozás üzleti partnerek között is. Amit e tekintetben a leginkább szem elõtt kell tartanunk, hogy jókívánságainkat is tartalmazó ajándékunk mindenképpen megérkezzen az óév utolsó napja elõtt, az ezután kézbesített ajándékok ugyanis azt az érzést kelthetik a megajándékozottban, hogy hátramaradt terméket, kapott, vagy hogy egyszerûen megfeledkeztek róla. A legpraktikusabb megoldásnak az év végi ajándékokkal kapcsolatban a futárszolgálat tûnik.

Természetesen személyes úton is át lehet adni az év végi ajándékokat, abban az esetben, ha többrõl van szó, mint üzleti kapcsolatról. Ilyenkor azonban egy pár perces látogatásnál szakítsunk több idõt, például egy közösen elfogyasztott tea melletti, baráti beszélgetés keretében adjuk át az ajándékot.

Ezek az ajándékok se legyenek nagy értékûek. Megfelelõ például, ha a partnercég karácsonyfája alá egy üveg italt küldünk ajándékba. Viszont mindenképpen szem elõtt tartandó, hogy egy üveg italt kizárólag díszdobozba téve „avanzsálhatunk” ízléses ajándékká.

Üzleti partnereinket legalább az ünnepek közeledtével kíméljük meg a szóróajándékoktól, ne tekintsük reklámlehetõségnek a karácsonyi ajándékozást. Ezek a mi emblémánkat viselõ tárgyak úgysem kerülnek egy másik cég irodájának kitüntetett pontjára. Az itt leírtak persze nem vonatkoznak az adott vállalat dolgozóira, ellenkezõleg, saját munkatársainkat kifejezetten tanácsos a cég logójával ellátott használati tárgyakkal megajándékozni.

Minden tapintatosság netovábbja, ha nem feledkezünk meg partnereink titkárnőit is meglepni valami széppel, mondjuk egy doboz bonbonnal, legalább az évnek ezen kitüntetett pontján.
Érdekes belegondolnunk, hogy becslések szerint a magyarországi cégek kétharmada nem a saját munkatársainak, hanem partnereinek készül inkább év végi ajándékkal.

Nagyobb cégek esetében azonban egyre inkább általánossá válik az a szokás, hogy évvége közeledtével karácsonyi összejöveteleket rendeznek – nem utolsósorban csapatépítés céljából. Ilyenkor gyakori az alkalmazottak megajándékozása. Ha egy vállalat ezt nem engedi meg magának, akkor is ajánlatos, hogy a vállalat vezetõje körbejárjon, és személyesen fejezze ki alkalmazottjainak köszönetét és jókívánságait. Még az is elõfordulhat, hogy ezt a gesztust többre fogják értékelni a cég körében, mint bármilyen szóróajándékot.

Akár a cégen belüli, akár a cégek közötti ajándékozási szokásokat vizsgáljuk, arra az eredményre jutunk, hogy az év végi ajándékozás hazai gyakorlata napjainkban erõsen eltérõ. Van, aki több milliót, és van, aki néhány százezer forintot költ ajándékra. Mivel azonban valahol mélyen az üzletember is ember, a legfontosabb mindig is a jó szándék marad.